Tánctörténet

A jive elődje volt a Lindí Hop, a Blues, a Swing, a 40-es években: Boogie-Woogie, Jitterburg, Bepop, az 50-es években a Rock and Roll. Jellemzőjük, hogy táncra ösztönző a zenéjük. Amerikából az amerikai katonák hozták át Európába, ahol gyorsan kedveltté váltak a fiatalok körében. A háború után a Boogie volt az uralkodó zene. A bírálók egy mérsékeltebb formát kerestek, hogy ez a tánc is szalonképes legyen. Angolok alakították ki a lassabb zenéjű, elegánsabb de mégis élénk Jive-ot. 1968-tól tartozik a latin-amerikai versenytáncok közé.

A tánc karaktere fiatalos, eleven, ritmusos. A párok könnyedén mozognak, lépéseikkel a zenei hangsúlyt emelik ki.

Jellemzői:

Alapállás:

Zárt szembenállás, a lábfejek zártak, vagy az egyik lábat oldalt tartják súlytalanul. A test bár egyenes, a felsőtest és a lábak között egy kis szög keletkezik. A fej emelt és szemkontaktus van a párok között. A férfi jobb keze a nő bal lapockáján van, míg bal kézzel a nő jobb kezét fogva szemmagasságban tartja. A nő bal kezét súlytalanul a férfi felkarjára helyezi.

Mozgásirány:

Helyben táncolnak, a figurákkal elfordulhatnak.

Kiinduló helyzet:

Bármely irányban elkezdhető

Induló láb:

A férfi jobb lábbal, a nő bal lábbal kezd hátra.

Ritmus és ütés érték

Ütem:

A Jive 4/4-es tánc, a dinamikai hangsúly a 2. és a 4. ütésen van.

Tempó:

44 ütem/perc a versenyeken.

Ritmus és ütés érték:

	lépés	lépés	sasszé	sasszé
Ritmus	Q	Q	QaQ	QaQ
ütésérték	1	1	¾ ¼ 1	¾ ¼ 1

A QaQ helyettesíthető egy S-val.

A jive figurák többsége másfél ütemig tart